A Pilis-Dunakanyar térsége Budapesttől északra, közvetlenül a Duna ölelésében helyezkedik el. Északról és keletről természetes határa a Duna és a Szentendrei-sziget, délről a főváros határolja, nyugatról Pest vármegye határa választja el a szomszédos Komárom-Esztergom vármegyétől. Egyedülálló földrajzi elhelyezkedése okán térszerkezete észak-déli irányban szerveződött, amelyre alapvetően hatott, hogy a térség a fővárosi agglomeráció része, északnyugati szektora, legdélebbi települései (Budakalász, Üröm) közvetlenül határosak Budapesttel.
Bár a teljes térség az agglomeráció része, a városiasodás időbeli előrehaladása és a fővárostól való távolság alapján Pilisszántó, Pilisszentkereszt, Pilisszentlászló, Visegrád, Kisoroszi és Dunabogdány már az agglomeráció peremét, a külső agglomerációs zónát jelentik, kevésbé urbanizálódottak. Ezzel szemben a térség belső agglomerációs gyűrűbe tartozó települései közül Szentendre, Leányfalu átalakuló hagyományos központnak tekinthetők, Budakalász és környéke pedig kereskedelmi központ.
A térség úthálózata nem sűrű, ennek egyik oka, hogy szívében a Duna-Ipoly Nemzeti Park terül el, amely természetvédelmi terület. Térszerkezetére meghatározóan hatott a Duna mentén haladó 11-es főút, amely Békásmegyernél éri el a főváros határát, majd Budakalásznál az M0-s körgyűrű is becsatlakozik hozzá. A főút érinti a tervezési terület legészakibb városát, Visegrádot, és továbbhaladva Esztergomig biztosítja a közvetlen elérhetőséget, majd Tát határában, a 117-es úttal találkozva ér véget.
A térség közúti megközelítését szolgáló másik, 10-es számú főút is Budapest III. kerületében, Óbudán kezdődik, majd a térséget délről kerülve Pilisvörösváron keresztül halad Komárom-Esztergom megye felé majd Dunaalmás és Almásfüzitő között az 1-es főútba csatlakozva ér véget.
E főutak jelentősen leterheltek, és kedvezőtlen állapotban is vannak, amely kifejezetten érinti az útmenti településeken élők mindennapjait, illetve életminőségüket is. A főutak rossz állapota mellett a települési utak is jelentős fejlesztésre szorulnak. A megnövekedett lakosságszám és ennek következményeként a megnövekedett forgalom kiszolgálását a főbb utak felújítása, valamint a hiányzó gyorsforgalmi utak – M0 észak és M10 – megépítése, elkerülő utak építése tehetné könnyebbé.
A térség agglomerációs létéből fakadóan a főváros irányába való tömegközlekedés megfelelően kiépített, ugyanakkor megújításra és kapacitásfejlesztésre szorul. A H5-ös HÉV szentendrei végállomásáig eljutva Budakalász és Pomáz területén további öt megállóhellyel rendelkezik. A térség vasúti megközelíthetőségét a Budapest (Nyugati pályaudvar) – Esztergom vasútvonal biztosítja, több olyan települést is átszelve, amely érintett az észak-budai térségben illetve a pilisi medencékben (Pilisvörösvári-árok, Dorogi-medence) kibontakozó szuburbanizációs fejlődésben. A térség belső közlekedési adottságai hiányosak, nem megoldott vagy ritka a települések közötti – szigeti busz, pilisi busz – tömegközlekedés, a kötöttpályás megállók elérhetősége fejlesztése szorul, főként a térség távolabbi településeiről.
Sajátos és különleges adottsága a térségnek a Duna melletti fekvése, azonban ebből adódóan kelet-nyugati közlekedési és infrastrukturális kapcsolódásai (közúti, vasúti) nincsenek. A Duna bekapcsolása a tömegközlekedésbe potenciális lehetősége lehet a térségnek, azonban jelenleg leginkább turisztikai célokat szolgálnak a Szentendrei-sziget jobb oldalán elhelyezkedő kikötők (Visegrád, Szentendre). A Dunán való kelet-nyugati átkelést a Pilis-Dunakanyarban a Visegrádi (Visegrád-Nagymaros), Kisoroszi (Kisoroszi-Kismaros), Váci (Tahitótfalu-Vác), Surányi (Surány-Felsőgöd) és a Szigetmonostori (Szigetmonostor - Alsógöd) rév biztosítja, azonban ezek közül csak a Visegrádi és a Váci alkalmas személygépjármű forgalom lebonyolítására. A Szentendrei-sziget településeinek elérhetőségében és a térség vérkeringésébe való bekapcsolásában azonban további révátkelők is jelentős szereppel bírnak.